Családtábor 2024. július 26-30. Csobánka 

A helvéciai ifjabb házas közösség, a Baráti Társaság több mint 10 éve szervez családtábort, mostanra az egyházközség többi közössége is csatlakozott hozzá. Az utóbbi években egy-egy lelkiséget céloztunk meg: a kiválasztott szerzetesrend közelébe táboroztunk, onnan hívtunk meg előadót, a lelkiségről beszélgettünk. Idén a Dobogó-kőn lévő jezsuita Manréza Ház közelében választottunk szálláshelyet, a csobánkai Élet házát, a jezsuita rend lett a tábor témája, innen annak mottója: Mindent Isten nagyobb dicsőségére.

Bár több közösségből, sőt még Kecskemétről is érkeztek táborozók, a korosztály is nagyon vegyes volt, mégis nagy egységben és rugalmasságban tudtuk együtt tölteni az öt napot. Mivel menüzés nehezen és drágán lett volna megvalósítható, vállaltuk, hogy magunk főzünk: bőven akadt szolgáló e feladatra, az ételek olyannyira jól sikerültek, hogy mind a készítők, mind a fogyasztók kérték, jövőre is így legyen. Csapatkovácsoló volt az első napra szervezett akadályverseny és csapatjáték, valamint az éjszakai vidám társasjátékozás és a dalolászás is.

Rugalmasan kezeltünk a programokat is: mivel a csapat egyharmada vasárnap hazament, azt a programot vettük előre, amire mindenki el tudott jönni (Budakeszi Vadaspark látogatása), hétfőre pedig elhalasztottuk a túrázást; ott is az Oszoly tervezett megmászása helyett az izgalmas Holdvilág-árok lett a befutó. Még vaddisznóval is találkoztunk! Az éjszakai túra is belefért a programba, de a mindenkor felejthetetlen záróesemény, a strandolás is megvalósult: idén a Rukkel-tó csúszdái, ugrótornya és vízi akadálypályája jelentett nagy élményt.

Lelki vonalon egy váratlan esemény történt: Kovács Lajos jezsuita helyett véletlenül Varga Lajos püspökatyát hívtuk meg, s ez egy nappal a tábor előtt derült ki 😊Ő örömmel fogadta meghívásunkat, megtartotta a tábornyitó szentmisét, beszélt a lelkiismeret-vizsgálatról, vacsorára is velünk maradt. Második este Lukács János jezsuita beszélt az alapítóról, Loyolai Szent Ignácról, majd exament tartott nekünk. A harmadik lelki alkalom megosztás volt: mély és értékes tapasztalatokat osztottunk meg egymással.

A szombat reggeli szentmise opcionális volt, mégis sokan jelentkeztek, de miután sem Pilisvörösváron, se Csobánkán nem találtunk szentmisét, a helyi kápolnában, még több résztvevővel igeliturgia keretében vettük magunkhoz Krisztus testét. Vasárnap a helyi Szent Anna búcsúba mentünk el, még ismerősökkel is találkoztunk, s meghívtak bennünket egy gulyáslevesezésre a mise után.

Sok nevetés, önzetlen szolgálat, nagy rugalmasság, mély lelki egység jellemezte a tábort. Velünk volt az Úr, megsegített, neki legyen hála ezért a sok jóért, övé minden dicsőség! Mindent Isten nagyobb dicsőségére!

Búcsú 2023. augusztus 13.

Családtábor 2022. július 20-24.

Befelé és kifelé fordulás, avagy ora et labora!

A tarjápusztai családtáborra 6 család és további 5 felnőtt jelentkezett, így a tervezett 30 fős létszámot pont elérte a csapat. Sajnos 2 felnőttnek betegség miatt vissza kellett mondani a tábort, illetve volt, akinek sürgős ügyben meg kellett szakítania táborozását. Ezektől eltekintve a csapat fix volt és egységes, s ez utóbbi valóban jellemezte nemcsak a közösséget, hanem az egész tábort.

A résztvevők három közösségből, a Baráti Társaságból, a Házas Csoportból és a Bibliaórából jöttek, valamint voltak kecskeméti közösségből is jelentkezők. Így a közösségek egységének növelése mint pasztorális cél megvalósult, ugyanakkor örültünk volna, ha egy-egy közösségből többen eljönnek, illetve ha az Alpha és a Baba-mama klub meghívottjaiból is érkeztek volna személyek, családok.

A helyszín kiváló választásnak bizonyult. 2017-ben akkori családtáborunk keretében már megismertük a helyszínt, a tarjánpusztai Szent Benedek Vendégházat, azóta kívülről, belülről megújult. Minden családnak külön szobája volt, így a gyerekek nyugodtan aludhattak, az étkező kellően tágas volt a közös étkezésre, a zárt udvar pedig kellően tágas volt a gyerekek örömére. A legkiválóbb viszont továbbra is a kápolna volt, ahol minden nap reggelén szentségimádásra, szentmisére jöhettünk össze, s itt kaptuk a délelőtti beszélgetéshez az indító gondolatokat Pál atyától, a tábor bencés szerzetesétől.

A bencés jelmondatról tanított: első nap a laboráról (munka), második nap az oráról (imádság), harmadik nap pedig az et-ről (és). Az ezt követő másfél órában a gyerekek mindig más felnőttel beszélgettek kreatív módon a témáról, illetve játszottak utána, a felnőttek pedig beszélgetésüket egy-egy csendes elmélkedéssel, szemlélődéssel megszakítva dolgozták fel a témát. Utolsó alkalom második felében például egy sétára indultunk, ahol egyik lépésünkkel az imádságra, másikkal a munkára gondoltunk, hogy azok összhangját, folytonosságát érzékelni tudjuk. Társul Jézust hívtuk, aki ezek harmóniáját tökéletesen meg tudta valósítani az életében.

A délutáni programot rugalmasan kezdtük. Csütörtökön egyszerre, de majdnem későn érkeztünk a Pannonhalmi Apátságba; azt megnézve jutott még idő, hogy az arborétumba is sétáljunk, egészen a levendula ültetvényekig jutottunk. A gyerekeknek természetesen a pénteki strand tetszett a legjobban: a Pápai Várkertfürdő csúszdáit, ugrószirtjeit, pancsolóit és úszómedencéit is kipróbáltuk. Szombaton a cseszneki várhoz terveztünk túrázni, azonban az érkező szél és eső sokakat eltántorított ettől. Két felnőtt és négy gyermek azonban elindult vonattal, majd gyalogosan, s elértek Csesznekre. Közben az eső is elállt, feljutottunk a várhoz, s a várfal mellett sétálva szép kilátásban gyönyörködhettünk. A vasárnap délutáni opcionális programot, a veszprémi állatkertet a kisgyerekesek választották, volt, aki a cseszneki vártúrát pótolta, volt, aki már hazaindult.

Az, hogy a délutánt ki-ki máshogy töltötte el, nem rontotta el az egységet. Este a vacsoránál összegyűltünk, imádkoztunk, majd kezdődhetett az esti együttlét, egyes gyerekeknek pedig az éjszakai alvás. Első és utolsó este szabad program volt, kártyáztunk, beszélgettünk, borozgattunk. Csütörtökön dicsőítést és közbenjárást tartottunk az Oltáriszentség előtt; pénteken pedig személyes lelki beszélgetésre volt lehetőség Pál atyával; ezeket a lehetőséget sokan kihasználták.

Jelen volt a befelé fordulás, az Istennel töltött idő, s volt lehetőség a kifelé fordulásra, a testvéri szeretet megélésére is – az egység ebben is testet öltött. A fő cél, hogy legyünk együtt Istennel és embertársainkkal örömben, megvalósult, s ezért hálásak vagyunk az Úrnak és minden résztvevőnek.

Ünnepi misék

Lelki programok

Közösségi kulturális programok

Családtábor 2021. augusztus 22-26.

Nemzedékek együtt – Példánk a Szent Család

Ezzel a mottóval gyűlt össze a Baráti Társaság Élővíz közösségéből három család kiegészülve egy negyedikkel, illetve a Bibliakör tagjai a dunaszigeti Ökoparkban augusztus 22-én. Három nemzedék együtt táborozott; a 11 gyermekből, 7 szülőből és 5 „régóta fiatalból” álló csapat remekül érezte magát a négy nap alatt: nemcsak tanultunk és beszélgettünk a Szent Családról, hanem igyekeztünk is példát venni róluk.

Nagy élménnyel és nagy programváltozással vette kezdetét a családtábor. Öröm volt Lupusz atyával, (piarista szerzetes és helyi plébános) találkozni: gyerekmiséjén nem tudott elkalandozni se a gyerekek, se a felnőttek figyelme, a vacsorán pedig jót beszélgettünk az atyával. Ekkor tudtuk meg, hogy nem tud velünk lenni a hét többi programján, de helyettesítéséről már gondoskodott: a délelőtti beszélgetésekre egy friss diplomás hittantanárt, Lindát kérte fel, a záró este lelki programját pedig rendtársára, Varga Zoli atyára bízta. Nem szomorkodtunk, s a végére kiderült, nem is volt okunk rá…

A délelőttök a lelki, a délutánok a közösségi épülést szolgálták. A három teljes nap két-kétórás lelki blokkja a Szent Család egy-egy tagjának megismerésére szolgált: előbb a felnőttek hallgathattak meg egy félórás tanítást Szent Józsefről, a családapáról, Szűz Máriáról, az anyáról majd a gyermek Jézusról, utána a gyermekekkel foglalkozott Linda és két kijelölt táborozó; mindeközben a felnőttek jót beszélgethettek az elhangzottakról. A gyerekprogramban helyet kapott az akadályverseny és egy rajzfilm is, mely ha nem is a Szent Családról, de egy belevaló családról, Croodékról szólt.

A délutánok programjába kicsit belekavart az időjárás: a vasárnap esti nagy eső és lehűlés után a fürdést a Dunában a táborhely strandján csak kevesen választották, hát még a három méterrel a víz felett lengő majomhintát! A keddi kenuzásra viszont a hűvös idő is alkalmas volt: a Zátonyi Dunán négy csónakkal eveztünk fel, majd le, a visszafelé rendezett verseny majdnem borulást okozott. Szerdán a mosonmagyaróvári Futura Természettudományi Múzeumot látogattuk meg; az ott eltöltött több mint három óra kevésnek bizonyult, az interaktív játokok és az izgalmas előadások tartalmas időtöltést jelentettek gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.

A négy este fakultatív programjában minden felnőtt részt vett. Vasárnap és kedd este szabad beszélgetésre és kártyázásra adott lehetőséget (a kártyázás a nap többi szabad óráiban is sok nevetés eredményezett), hétfőn közbenjárást, közös imádkozást tartottunk, szerdán, a piarista rend alapítójának, Kalazanczi Szent József ünnepén szentmisén és lelki beszélgetésen vehettünk részt, amit tábortűz és dalolás követett egészen éjfélig.

A rugalmasság átjárta az egész tábort: az időjárás és a lelki vezető személyének változását rugalmasan fogadtuk, alkalmazkodtunk a tábori körülményekhez (pl. langyos víz), az ebéd kései kiszállításához, örömmel szolgáltunk a terítésnél és elpakolásnál, a program sem volt feszes olyannyira, hogy a hazautazás napján még el tudtunk menni egy sétára a füvészkertbe, illetve a Duna egy gyorsabb és szélesebb szakaszához is.

Lelkileg és közösségileg megerősödve, sok élménnyel, sok vidám emlékkel térhettünk haza, örömmel osztva meg mindezeket az itthon maradókkal. Tavaly a kármelitáknál, idén a piaristáknál voltunk, jövőre a bencésekkel ismerkedünk meg. Találkozzunk és táborozzunk együtt jövőre Pannonhalma közelében!

Ünnepi misék

Lelki programok

Kulturális programok (főként NEK jegyében)

Ünnepi misék

Lelki programok

Kulturális programok (főként NEK jegyében)

Családtábor 2020. augusztus 20-23.

A széles körben meghirdetett tábor – jelentkezők híján – a Baráti Társaság egyik közösségének, az Élővíznek lett közösségépítő tábora, mert arra annak minden tagja (egy szülés előtt álló kismama kivételével), sőt a csatlakozásra készülők is el tudtak jönni.

Augusztus 20-án volt az első közös napunk, a közösségből egy család már előző nap elfoglalta szállását a kármelita Maranatha Házban Mánfára (szombaton nekik haza is kellett menniük), három ebédre érkezett, az ötödik család pedig a vetélkedő után csatlakozott. A vetélkedőre névnap alapján rendeztük sorba a személyeket (rögtön ki is derült, kinek esik a névnapja a tábor idejére), és osztottuk csapatokba őket. Öt állomás, öt csapat – minden csapat minden állomáson megfordult. Mivel a tábor lelki célja a kármelita lelkiség megismerése volt, előadást hallgathattunk meg a vetélkedő előtt a kármelita szerzetesség kialakulásáról, lelkiségéről és – mivel minden napra választottunk szentet követendő példának, és a kármeliták Szent Illés próféta nyomdokain haladnak – a prófétáról hallhattunk leírást. A vetélkedő egyik állomása egy keresztrejtvény volt, melyet az előadás alapján lehetett megoldani, két állomásán Nagy és Kis Szent Teréz képéről készült kirakót lehetett összerakni, a negyediken a Kármel-hegyét lehetett megrajzolni, az ötödiken pedig ki-ki megmutathatta origami tudását.

A közös vacsora után moziestet ígértünk, de sajnos csak a kisgyereknek tudtuk beüzemelni a vetítést. Ürömünk örömre fordult, amikor feladtuk próbálkozásunkat, hogy a többiek is filmet nézzenek, s elhatároztuk, korábbra hozzuk az éjszakai túrát. Nagyobb gyerekekkel néhány felnőtt indult útnak: először a szántáson haladtunk, majd az erdőn keresztül a domboldalra jutottunk, csendben, lehetőleg lámpa nélkül megtapasztalva gyengeségünket, kicsinységünket, s egy szépen lekerekített dombtetőn álltunk meg, ahol már nem látszódott sem az út, sem bármely környező település fénye. Csodáltuk a csillagokat, Isten teremtő munkáját, énekeltünk, majd leballagtunk a hegyről. Este lett és reggel, a második nap.

Avilai Szent Teréz életével ismerkedtünk meg, majd reggeli. Utána a gyerekek skapulárét készíthettek, illetve szabadon játszhattak a pesztrák felügyelete mellet, a felnőttek pedig elmentek a kolostorba, ahol Eszter nővér tett tanúságot meghívásáról, illetve beszélt a közösségi életről, a napirendről, nehézségekről és azok megéléséről. Volt még negyed óránk, hogy ki-ki magában átelmélkedje a hallottakat, majd visszatértünk a gyerekekért, s elmentünk ebédelni. Az ebéd után Magyarhertelendre mentünk strandolni, ez a program különösen a gyerekeknek okozott nagy örömet: felnőttek dobálták őket, vízi koreográfiát adtak elő. A vacsorát gyors fektetés követte, melyet a felnőttek kötetlen beszélgetése követett: jó téma, jó társaság, jó bor jó hangulatot eredményezett. Este lett és reggel, a harmadik nap.

Keresztes Szent Jánostól megtanultuk a munka és tudás fontosságát, az alázatosságot és az állhatatosságot. A reggeli után két program közül választhattunk: három család egy közeli túrára ment, kettő pedig a pécsi vadasparkot látogatta meg. Ebéd után találkoztunk, a délutánt a szálláson töltöttük, ahol a medence vonzott mindenkit, de lehetett aludni, ping-pongozni, illetve a szálláshoz tartozó 2 km-es biciklipályán kerékpározni és görkorizni is. Vacsora után egy félórás dicsőítést tartottunk, hálát adtunk a kegyelmekért, majd lefektettük a gyerekeket és a felnőttek újra összegyűltek, hogy megismételjék az előző esti együttlétet. Este lett és reggel, a negyedik nap.

Kis Szent Teréz napján a reggeli után ki gyalog, ki autóval ment át a kolostorba, hogy a nővérekkel együtt részt vegyen a vasárnapi szentmisén. Utána a könyvesboltban lelkiségi irodalmat vásároltunk, majd ünnepi ebédre összegyűltünk a szokásos étteremben. Délután nem volt más hátra, hogy összecsomagoljunk, és hazatérjünk. Este 6-7 órakor érkeztünk haza lelkileg és közösségileg megerősödve, sok-sok élménnyel gazdagodva.

A reggeli előtt minden nap volt lehetőség részt venni a kolostori eseményeken, a belső imán és a szentmisén, ezt sokan ki is használtuk. A táborban jó arányban volt a szórakozás és a lelki tartalom, az evés-ivás és a mozgás, az egyéni lehetőségek és a közösségi programok, az Isten- és az emberszeretet gyakorlása, így a tábor mindenképpen egyén- és közösségépítő volt, sok szép emléket hagyva kicsiknek és nagyoknak. Köszönet a Parázs Központnak a támogatásért és a Flüei Miklós Alapítványnak a szervezésért.

BT-kirándulás 2020. augusztus 8.

A Baráti Társaság nyolc családjából hat család vágott útnak augusztus 8-án szombaton. A vonat 8:48-kor indult a kecskeméti állomásról, de a hosszadalmas jegyvásárlás miatt alig értük el, bár már 8-kor ott voltunk a jegypénztárnál. A több mint 3 órás vonatkozás két átszállással vágyat indított mindannyiunk szívében a leszálláshoz és a túrához. Nagymaroson templom mellett állt meg a vonatunk, s betérve a templomba ért bennünket az első csoda: szentségimádást egyébként is szerettünk volna tartani ott, ahol minden hétköznap folyamatosan kinn van az Oltáriszentség, de hogy ehhez még zenés dicsőítés is kapcsolódott, az külön ajándék volt.

Feltöltve kulacsainkat megindultunk a hegy felé. Erős kaptatón sokszor megállt az alföldi csapat, mígnem egy fennsíkon megpihenhettünk, s megcsodálhattuk a visegrádi várat a Duna túloldalán. Mivel jó időben felértünk, eltértünk az eredeti, immár könnyű túraútvonaltól, s ismét a hegy felé vettük az irányt. Ez hozott próbát az alkalmazkodásra, emlékezetessé tette a túrát. Megfáradva és kiszáradva jutottunk le Zebegénybe, ahol megrohamoztuk az egyik helyi kocsmát, ki-ki megihatta a maga italát. Majd a templom előtti kútról megtöltöttük a kulacsainkat. Ekkor jött szembe a második csoda: bekukkantva a templomba Beér Miklós nyugalmazott püspökkel találkoztunk, akit egyébként elsuhanni láttunk Nagymaroson is, amikor a templom előtt várakoztunk. Mintha mindig is ismertük volna egymást, nagy örömben és szeretetben beszélgettünk vele. Majd elénekeltük a Boldogasszony Anyánkat, fényképet készítettünk, s áldást kaptunk a püspök úrtól.

Közben megérkezett a pizza is: a 22 db pizzát már az állomáson elkezdtük enni, s folytattuk a vonaton is. Hazafelé sem volt rövidebb az út, de izzasztóbb a klíma hiánya miatt. A harmadik csoda pedig itt ért bennünket: a szinte mindig több tíz percet késő balatoni járat csak egy percet késett, így időben, kicsivel kilenc óra előtt érkeztünk meg Kecskemétre. Imát mondtunk odafelé is, imában hálát adtunk a hazaérkezésért is.

Köszönet az Istennek a szerzett élményekért, egymás elfogadásáért, a természet szépségéért és közösségünk egységéért.